A válaszokon túl - érdekességek a kvíz témáiról

A golf három arca: nem mindegy, hogyan számolunk

A golfban a Stroke Play, a Match Play és a Stableford három alapvetően eltérő versenyformát jelöl. A Stroke Play során az összes szakaszon elért ütések száma dönt, és az nyer, aki a teljes pályán a legkevesebb ütésből teljesíti a köröket. A Match Play ezzel szemben lyukról lyukra zajlik: a játékosok nem az összesített ütésszámot, hanem az egyes lyukakon elért eredményeket vetik össze, és az nyer, aki több lyukat visz el. A Stableford-pontozás pedig a kockázatvállalást jutalmazza: a játékosok a lyukanként elért eredményeik alapján pontokat kapnak, és a magasabb pontszám a jobb. Ez a rendszer lehetővé teszi, hogy egy rosszul sikerült lyuk ne tegye tönkre az egész versenyt.

Huszonhárom pár, amely meghatározza az embert

Az emberi sejtekben 23 pár kromoszóma található, összesen 46 darab. Ebből 22 pár úgynevezett autoszóma, amelyek a test felépítéséért és működéséért felelős gének nagy részét hordozzák, a 23. pár pedig a nemi kromoszómáké (XX nőknél, XY férfiaknál). A kromoszómák száma fajonként változik: például a kutyáknak 39 párjuk van, a macskáknak 19, a lovaknak pedig 32. Az emberi kromoszómák vizsgálata a genetika egyik legfontosabb eszköze, hiszen számos örökletes betegség hátterében kromoszóma-rendellenességek állnak.

Egy svájci drámaíró, aki a háború után vált világhírűvé

Friedrich Dürrenmatt Az öreg hölgy látogatása című tragikomédiája 1956-ban jelent meg, és azóta a világszínház egyik leggyakrabban játszott darabja. A mű központi alakja Claire Zachanassian, aki milliárdosként tér vissza szülővárosába, és bosszút akar állni egykori szerelmén, aki annak idején elhagyta őt. Dürrenmatt a svájci német nyelvű irodalom egyik legjelentősebb alakja volt, aki gyakran foglalkozott az igazságosság, a bűn és a felelősség kérdéseivel. Műveiben a groteszk és a tragikus elemek sajátos keveréke jelenik meg, ami egyedülállóvá teszi stílusát a 20. századi drámairodalomban.

Mozart és a Figaro: egy opera, amely megelőzte korát

Mozart Figaro házassága című vígoperája 1786-ban mutatkozott be, és azóta is az operairodalom egyik leggyakrabban játszott darabja. A mű Lorenzo Da Ponte szövegkönyve alapján készült, amely Pierre-Augustin Caron de Beaumarchais azonos című színművén alapul. A darab abban a korban szokatlanul éles társadalomkritikát fogalmazott meg, hiszen a szolgáló Figaro okosabbnak és erkölcsileg magasabb rendűnek bizonyul arisztokrata uránál. A művet kezdetben politikai okokból több helyen is cenzúrázták, de zenei zsenialitása hamarosan minden akadályt legyőzött.